A fajta eredete:

 

A fajta eredete messzire nyúlik vissza. Előkerült tibeti leletek alapján, egyes vélekedések szerint már időszámításunk előtt 2500 évvel is voltak a mai TT-hez hasonló kutyák Ázsiában. Tibetben 800 évvel az időszámítás kezdete előtt megjelentek a kis termetű, bozontos kutyák, melyeket „apso" néven emlegettek. Ezeknek a kutyáknak a feladata a nomád tibeti népek mellett a pásztorok munkájának segítése volt. A nyáj hajtásán és őrzésén túl jelezniük kellett, ha idegen közeledett a táborhely felé. Összedolgoztak a masztiff jellegű, hatalmas termetű tibeti dogokkal, melyek a kisebb termetű apsók jelzése alapján „ léptek munkába". Bizonyos körülmények és adatok arra mutatnak, hogy az apsók lehettek a magyar juhászkutyák, főként a pulik ősei is. A tibeti terrier és a puli közötti hasonlóság még a laikusoknak is azonnal feltűnik. A buddhizmus megjelenése Ázsiában megteremtette a tudatos tenyésztését az apsóknak. A kolostorokban született almokból a nagyobb termetű apsók külső szolgálatra a pásztorok mellé kerültek, még a kisebbek a kolostorokban teljesítettek szolgálatot. Egy idő után a funkcionalitás miatt ketté vált tipusok önálló fajtákká váltak. Kialakult a nagyobb testű fajta, melyet ma tibeti terrierként ismerünk, és a kisebb termetű Lhasa apso, mely nevében még ma is őrzi eredeti elnevezését. A buddhizmus hitvallása miatt ezeket a kutyákat nagy becsben tartották, anyagi értelemben véve felbecsülhetetlen értékük volt. Szerencsehozónak és a béke jelképének számítottak és számítanak ma is Tibetben. Egy ilyen apsót ajándékozni -és ajándékba kapni- a békés szándék, tisztelet és megbecsülés legmagasabb szintű kifejezése a tibeti emberek között.

Európa meghódítása:

 

A terrier elnevezés erre a fajtára teljesen téves, hiszen nem vadászkutyáról, sokkal inkább juhász kutyáról beszélhetünk. Ezen tévedés, mely a mai napig is terrierként nevesíti ezt a fajtát Sir Lionel Jacobtól származik, aki 1901-ben „lhassai terrierként" írja le elsőként a Tibetben és Indiában elterjedt fajtát.

Az első példányok egy angol doktornő, Dr. Agnes Greig által kerültek Angliába, aki egy Indiai kereskedőtől kapta őket hálából, amiért meggyógyította annak súlyosan beteg feleségét. A doktornő szívét hamar meghódították a „ tibeti kis emberek", ezért 1930-ban újabb példányokat hozott magával Indiából, azzal az eltökélt szándékkal, hogy meghonosítja a fajtát Angliában. Megalakította saját kennelét előbb „Ladkok" majd „ Lamleh" néven, ezzel elindult a fajta „modern", ma ismert változatának tenyésztése. Az első tenyésztési standardot 1934-ben az Angol Tibeti Fajták Egyesülete alkotta meg az Angol Kennel Klub megbízásából. Innentől számíthatjuk elismert és önálló fajtának a tibeti terriert. Ezzel egy időben született meg a Lhasa Apso standardja is, mely ezáltal véglegesen elkülönült a TT-től.

 

 

Milyen kutya a tibeti terrier?

 

Elsősorban le kell szögezni, hogy semmilyen „terrieres" tulajdonsággal nem rendelkezik. Sokan azok közül, akik nem kedvelik a terrierek fékezhetetlen temperamentumát megijednek a fajta nevének a hallatán. Sokkal inkább a juhászkutyák jellemvonásait hordozza a tibeti terrier. Nagyon társaság kedvelő, ám soha nem tolakodó. Minden helyzetet ragyogó intelligenciával mér fel, és határtalanul alkalmazkodik a gazdája pillanatnyi kedélyállapotához. Ha kell, akkor csendben lustálkodik, amíg a gazdi kedvenc tv-sorozatát nézi, vagy újságot olvas, majd ezután elkíséri egy hosszú túrára, vagy éppen kocog vele a szabadban. Alkalmas bármilyen kutyás sportra, agilityre, dog dancingre, hiszen nagyon könnyen tanul,és örömét leli mindenben, amit a gazdival együtt csinálhat.

A víz szeretete vagy nem szeretete egy nagyon érdekes kérdés. Van amelyik kutyánk imádja a vizet, és állandóan pancsolna, van amelyik viszont még a víz gondolatától is irtózik.

Katonás fegyelemre nem tanítható, hiszen intelligenciája révén szenvedést okoz neki, ha értelmetlen feladatokat kell elvégeznie. Az alapvető „ társasági normákat" hamar elsajátíthatja, ehhez nincs szükség hosszas kiképzésre. Más állatokkal és kutyákkal békésen megfér, amennyiben kellő körültekintéssel összeszoktatjuk őket egymással. Általában nem tekint zsákmányként a nála kisebb jószágokra sem, inkább pásztorkodó munkájának köszönhetően „ a gazdi megvédendő tulajdonaként" vigyáz rá.

 

 

Kinek ajánljuk a tibeti terriert?

 

Annak, aki szeretne egy viszonylag kistermetű, könnyen kezelhető hűséges társat, aki mindig a kedvére tesz, és felvidítja, ha éppen rossz a hangulata. Tartható kertben és lakásban egyaránt. Könnyen megtanítható arra, hogy „tiszteletben tartsa" a számára tiltott tárgyakat, ám ehhez szükséges az, hogy az első perctől kezdve következetesen neveljük. Kertben tartva nincsenek túlzott igényei, hiszen hatalmas bundája megvédi a hidegtől és a melegtől is egyaránt. Következetes nevelés mellett nem tesz kárt a növényekben, nem ás gödröket, és nem teszi tönkre a füvet sem. A hatalmas hőséget kevésbé tűri jól, mint a nagy hideget. Nagy melegben keres magának egy árnyékos helyet, ahonnan mindent szemmel tarthat, és ott tölti a napot. Nagyobb mozgásra ilyenkor ne kényszerítsük, úgysem lelné benne örömét. Legjobban a havat szereti. Olyankor van leginkább elemében, amikor szaladgálhat a frissen esett hóban.

Gyerek mellé bátran ajánlható, természetesen az általános óvintézkedések betartásával, és a gyermek „felvilágosítása" mellett arról, hogy mit nem szabad a kutyával csinálni.

Genetikailag szerencsére nem terhelt a fajta, ezért viszonylag magas életkort, akár 12-16 évet is megél. Vitalitását és játékos hangulatát idős korában is megőrzi.

Hosszú szőrzete rendszeres ( 2-3 hetenkénti) fésülést igényel, nyírni nem szabad.

 

 

Kinek nem ajánljuk a tibeti terriert?

 

Annak, akinek egy erős házőrző kutyára van szüksége. Nem képezhető ki klasszikus őrző-védő munkára. A tibeti terrier jelzi az idegeneket, de nem támadja meg akkor sem, ha azok esetleg bejönnek a területre. Régebben a kolostorokban is az idegen jelzése volt a feladatuk, de a „piszkos munkát" a nagytestű és roppant erejű tibeti masztiffok végezték el. A „kis emberek" nem tarthatók kennelben, vagy teljesen elzártan a családtól, ezért nem való olyan emberek mellé, akik rendszeresen napokig távol vannak otthonról. Ilyen környezetben a tibeti terrier hamar kedvetlenné és depresszióssá válik. Társasági kutya, tehát igényli a társaságot. Ha problémát okoz a kutya szőrének ápolására fordított heti fél-egy óra, inkább válasszon másik, rövid szőrű fajtát. Nincs annál szomorúbb látvány, mint amikor egy kutyának össze van filcesedve a szőre, és már csak a nyírás segíthet rajta.

 

 

Tibeti terrier fajta standard